A fegyelmezett szabadság embere Kalmár 

Kiállítás. A műtárgyakban ott van minden, amit a festő-üvegszobrász most és itt el akart mondani nekünk

A gondolatok közlésének sokféle módja van a teremtett világban. Lehet beszélni, énekelni, írni, festeni, táncolni, zenélni. Ha elfogadjuk azt a nyelvészeti törvényt, amely szerint a mondat egy gondolat nyelvi megformálása, ha ép a gondolat, ha tiszta és szép a gondolat, a mondat is ilyen. Ha hamis a gondolat, a mondat zavaros. Divatos.

Kalmár Pál nem szavakkal, hanem képekkel dolgozik. Gondolatait képekbe vagy tértárgyakba, plasztikákba teszi bele, és rendezi össze úgy, hogy azok olyanok legyenek, mint a mondatok.

Kalmár Pál gondolatai tiszták és szépek, mert az általa alkotott tárgyak is ilyenek. 

A csupasz, ésszerű, anyagelvű gondolatokkal azonban csak egy rideg, okos, kiszámított és dideregtető világot építhetünk magunk köré. Az meg nekünk nem kell.

Az embernek érzelmei, indulatai vannak, haragszik és megbocsát, büszke és szégyenkező, nevet és sír, gyűlöl és szeret. A mondatokban mindezeknek ott kell lenniük. A művészi, azaz a másik ember helyett is gondolatokat közvetítő mondatokban legalábbis kötelező.

Kalmár Pál művész. Tárgyai, képei elmondják nekünk, hogy mi volt, van és lesz a világban, hogy az üveg sötétben halott, mindig kell mögé a fény, vagy a fény reménye, képei beszegetlenek, nincs végük, peremvidékük, ezért képeiből   szabadság árad.

Kalmár Pál azt mondja, az ember szabadnak született.

Nincs szebb, mint a fegyelmezett szabadság: súlyos huszárruhában könnyedén vágtatni, a nehéz tánclépést finom méltósággal odacsapni a földhöz, a dalt meg nekiszorítani a másik szívének, hogy érezze, jó itt lenni ebben a világban. Örüljön. Vagy sírjon, mert máskor meg rossz lenni.

Kalmár Pál képei azt mondják, nekünk itt kell lennünk, hűségben, jóban-rosszban magyarnak kell maradnunk. Akármit is csinál, mindig ugyanazt mondja: itt élned, halnod kell. Még Vörösmarty Mihály is nemzetőrkardját emelgetve tisztelegne itt, Zsámbékon, ha elmasírozna Kalmár Pál háza előtt a Romtemplom alatt. Itt kell élnünk, itt kell halnunk. 

2009 adventjén összegyűltünk Zsámbékon, azért, hogy megnézzük Kalmár Pál gondolatait. Amik képek és üvegtárgyak. A műalkotásokban ott van minden, amit Kalmár Pál most és itt el akart mondani nekünk. Ott a szabadság, ami olyan messzire repíthet, amennyire akarjuk, ott a szeretet, ami nélkül nincs élet, és ott van a képekben a fény. Az éltető, a szívragyogtató adventi fény, amit a 2009 évvel ezelőtt megszületett kisbaba szemében látott az, aki akkortájt Betlehem felé járt. A nehéz hűség fénye, a remény fénye, hogy egyszer majd mi is eljutunk oda, ahova minden rendes ember eljut: az örök fényességbe.

És ha majd valamikor nagyon sokára, ezer év múlva, az unokánk unokája megkérdezi, ki az az arany huszárruhás lovas, aki Zsámbék fölött éjszakáról éjszakára nekiugratja lovát az égnek és a csillagokba repül, mindenki tudni fogja a választ: Kalmár Pál szabad magyar festő az, Csaba királyfi unokatestvére.

Nézzük úgy ezeket a képeket, mintha ezer évvel idősebbek lennénk. Nézzük tiszta szívvel Kalmár Pál tiszta gondolatait. Nézzük úgy, mintha gyerekek lennénk. Mert azok vagyunk. A teremtő Isten zsámbéki gyermekei. A fény fiai és lányai.

Dippold Pál, Magyar Hírlap

 

---

Megpihenés - gyönyörködéssel 

Kalmár Pál Képek a hazáról című kiállítása Tökön 

Képek és üvegtárgyak. Kalmár Pál bennük és általuk bontakozik ki. Rajtuk keresztül találja meg mindazt, ami számára hazát, ezen belül tájat, embert,s ôt magyarságot jelent. Kalmár Pál képeinek témái közel állnak hozzánk. Városok - kalandozásainkból szép emlékeink vannak róluk. Épületek - ottj ártunkkor megcsodáltuk ôket. Virágok - csokorba kötve, vagy szétszórtan, de díszítik, pompássá, illatossá teszik környezetünket. Állatok - körülöttünk mozognak, örömet, bosszúságot, hûséget jelentenek. Hangulatok - szomorkásak, vagy boldogságosak- de bennünk élnek. 

Ha ezekre az alkotásokra nézünk, megmoccan bennünk egy érzés. Valami, amit csak akkor suhan átrajtunk, ha kötôdünk, kapcsolódunk valamihez. Ahhoz, amire szükségünk van, mert ha nem lenne, csak bolyonganánk a rengetegben. Gyökértelenek, kitaszítottak lennénk. Nem találnánk a helyünket. Mi is ez a valami? A hazánk iránt érzett hazaszeretet. A nagybetûs iránt, mert tudnunk kell, hol is vagyunk otthon. Városban, faluban, tanyán, határban, erdôben - a körülöttünk levô világban? Talán mindenhol, de leginkább saját országunkban. Szükségünk van ilyen „kulturális kapaszkodókra" - ahogyan az alkotó a tárlat megnyitóján mondta. Ezt a világot, hazánk szépségeit közvetíti felénk a mûvész. Színesen, tisztán, érthetôen. Reálisan és valóságosan. Élôen. Kalmár Pál színei markánsak, élénkek, odavonzzák tekintetünket. A festômûvész pirossal, sárgával, naranccsal, zölddel, kékkel, barnával és mindezek árnyalataival dolgozik. Általuk hívja fel figyelmünket a téma fontosságára. Látszólag elkülönülnek egymástól, de ha jobban megnézzük ôket, szoros kapcsolatban állnak az egész kompozícióval. Szín és hangulat összekovácsolódik a mondanivaló komplexumában. Szín és kifejezés - átölelik, hevítik egymást. Hatásukat együtt érik el, mégpedig bennünk, akik azért nézzük meg a képeket, hogy feltöltôdjünk. Hogy gyönyörködjünk, élményt szerezzünk. Hogy a már említett érzést életre keltsük. Az üvegtárgyak és -képek témái is figyelemre méltóak: múlt-jelen-jövô alkot koszorút egy-egy részleten, fogódzkodik össze néhány motívumon. Ezek a kisplasztikák, relikviák technikai bravúrral megalkotott esztétikumok. Áttetszôek, de mögöttük fény ragyog, hiszen azt sugallják, hogy mindig van remény, kiút, világosság. A szabadság - ahogyan a nézôben tükrözôdik - ott lappang mindenütt. Akár a képi-, de az üveg kimunkálásban is. A szabadság nemcsak a vágyak szárnyalását jelenti a mûvész számára, hanem a befogadó, a nézô is repítheti gondolatait, szövögetheti tovább álmait. Szabadsággal eljutni, kapaszkodón át, a cél felé. Vágtatni, ahogyan Kalmár Pál lóháton szokott... Zavaros, minden szennyel elárasztott világunkban jól esik egy kicsit megpihenni, elmélázni, gyönyörködni. Tisztaságot keresni. Akik látták a kiállítást Tökön, azok ezt érezhették. Én biztosan.

Részlet Klotz Mária cikkéből

 

Videófilm

 

 

 

 

 

 

Oldal: Rólam, videók
Festészet és üvegművészet - © 2008 - 2024 - kalmarpal.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat